Kard

A kardvívók fegyvere maximum 105 cm hosszú, ebből 88 cm lehet a rugalmas penge. Egy kard teljes tömege nem haladhatja meg az 500 g-ot. A kard a könnyűlovas harcos szablyájából alakult sport fegyverré a XIX. sz. végén. Jellemző a kardvívás magyar gyökereire, hogy a fegyvernem Nemzetközi Vívószövetség (FIE) által 1913-ban elfogadott alapvető versenyszabályait dr. Nagy Béla alkotta meg 1902-ben.

A kardban szúrni, és vágni is lehet. Itt az asszók nem mennek időre, mert olyan gyors. A találat deréktól felfele van. Csak egy lámpa van, ha mindkettő versenyző talált, az kap pontot, amelyik a támadó.

A kard szúró és vágó fegyver is, azonban a találatokat jellemzően vágással adják. A kardvívásban az érvényes találati felület csípővonaltól felfelé a felsőtest, beleértve a karokat, illetve a fejet. A kard hasonlóan a tőrhöz konvencionális fegyver. A legdinamikusabb fegyvernem, így a küzdelmek igen gyorsan zajlanak. A vívókard mai formáját olasz fejlesztés eredményeként a XIX.-XX. század fordulóján nyerte el, azóta csak az elektromos találatjelző bevezetése miatt módosítottak rajta kisebb mértékben. A kard kosara a filmekből jól ismert módon D alakot formálva kunkorodik a markolat végén lévő gomboz, így védve a vívó fegyverfogó kezét a vágásoktól. A kardozó felszerelése abban is eltér a szúrófegyverektől, hogy a találatot a penge és a ruhába, valamint a sisakba szőtt fémszálak közti egyszerű érintkezés jelzi, a kard végén nincs rugós hegy. A kardvívásban a technikai nehézségek miatt 1988-ban vezették be elektromos találatjelző gépet, addig egy vezető bíró és két-két oldal zsűri döntött a találatokról. A gép bevezetése ellenére a találatok korrekt megítélése a vezető bíró számára ma is bonyolult feladat.